Kuckó csillagbarátoknak.

Lokidzsi viszonozta a robosztus nőstény rokbalurián tekintetét, ami vagy bátorságra utalt, vagy végzetes ostobaságra, figyelembe véve a rokbaluriánok heves vérmérsékletét. Főleg a nőstényekét. Minden bizonnyal nem tudott a szemkontaktus átkos utóhatásairól, melyek között a baromi erejű parasztlengő csupán figyelmeztetésnek számított. Rosszabb esetben kaphatott volna egyet a csúszópengével is a bordái közé, de úgy tűnt, a rokbaluriánnak sikerült fékeznie magát. Csupán a felsőtestén rángatózó izom… Tovább

Marius Perkunas egykedvűen menetelt. A szkafander beépített szuszpenzorai megkönnyítették ugyan az előrehaladást, de az élelem és ivóvíz készletei kifogyóban voltak, s az biokijelzője lassan de biztosan kúszott lefelé a sárga tartományba. Volt még pár egység a pirosig. Eszébe jutott a pár nappal ezelőtti rövidke párbaj, s most már sajnálta, hogy az undora erősebb volt az éhségénél. Talán a monga-vati húsa kisegítette volna egy ideig. Valószínűleg nem keltett volna jó benyomást, ha az ellenfele t… Tovább

Kis társaság menetelt az éjszaka leple alatt, lépteik nyomán a sekély mocsár alaposan felkavarodott, s a vörös-fekete iszapból élősködők buggyantak a felszínre.
Lokidzsi rezignáltan vette tudomásul a lába szárán araszoló férgek motozását. Hosszú körmű görbe ujjai közé csippentett egyet, szemeivel megpróbálta fókuszálni a tekergőzőt.
– Nini, sárga gyűrűs lápgaland! – emelte távolodó társai felé, majd pillanatnyi gondolkodás után villámgyorsan kipöndörítette hosszú, ragadós nyelvét, és eltüntette… Tovább

Meglátni és megszeretni csupán a pillanat műve volt, ahogy az a Nagykönyvben meg van írva. Gyönyörű, ragyogó nyári nap volt, s ahogy a Nagykörúton sétáltam egyszercsak megakadt rajta a tekintetem. Csak álltam és néztem, a világ elnémult és lelassult körülöttem, nem létezett más rajtunk kívül.
Kacéran szemezett velem, mondhatni huncutul csibészesen mosolygott rám, s én lassan közeledtem felé, mintha kényszerítene valami ellenállhatatlan vonzás. A csúcsforgalomban őrülten dudáló autók zaját, az el… Tovább

Gneewar összeráncolta bozontos szemöldökét, s felállt a székéről. Rövid lábain a lány mellé döcögött, s fölé hajolva fürkészte a lány összekarmolt arcát. Tenyerét Cayliah homloka fölé emelte, magában motyogott valamit, majd hátrahőkölt.
- Ez itt, nem ember!- mutatott a lányra, s szinte vádló pillantást vetett Lormanra, mintha ő tévesztette volna meg. A lovag úgy érezte magát, mintha oromvári mestere kapta volna hazugságon. Széttárta kezeit, jelezve, hogy fogalma sincs, miről beszél az öreg.
- Pe… Tovább